Vezetőképző Debrecen
2014. március 21-23.
1. Előkészítés (expozíció)
Annak érdekében, hogy a Tisztelt Olvasó teljes képet kaphasson a történetünkről, utólagos engedelemmel eltekintenénk az in medias res kezdéstől, és onnét folytatnánk a dolgot, ahol a legutóbbi számban befejeztük, Gödöllőn. Ugyanis itt hangozott el először az a mondat, hogy „A következő vezetőképző valószínűleg Debrecenben kerül megrendezésre.” A szemünk már akkor felcsillant, hogy hazai terepen mozoghatunk majd, pedig akkor még nem is tudtuk, hogy mi vár ránk…
Folytassuk tovább Budapesten, csak hogy a Kedves Olvasó is láthassa, hogy azért mi nem csak egyszer-egyszer találkozunk, és nem csak vezetőképző keretében. Szóval a Hallgatói Kollégiumi Vezetők Kollégiumának szakmai találkozója alkalmával, hosszas beszélgetés után egyértelművé vált számunkra, hogy ez a Vezetőképző kicsit más lesz, mint az eddigiek, hiszen a szervezés oldaláról is belekóstolhatunk az élvezetekbe. Így utólag már nagy a szánk, de azért be kell vallanunk, egy kicsit megijedtünk a feladattól, hisz hiába szerveztünk már számtalan programot a saját kolinkban, ez mégis csak új terepet és új embereket jelentett számunkra.
Az első megbeszélés után már tudtuk, hogy nem lesz itt semmi gond, mert nagyon jó csapat verbuválódott össze. A szakmai programok az egyetemi Mentálhigiénés Központ (azaz a DEMEK) szakemberei jóvoltából már adottak voltak, így a mi vállunkat nyomta annak a súlya, hogy a foglalkozásokon kívül is felejthetetlen élményekkel gazdagodjanak a résztvevők. A remek csapatnak köszönhetően gördülékenyen mentek a dolgok és el is érkeztünk a rendezvény előtti estéhez. Nem volt más, hátra, mint a programok egyeztetetése, pontosítása (Ki? Mikor? Hol? Mit?), valamint a „welcome csomagok” összeállítása. Szinte a Mikulás ajándékgyárában éreztük magunkat, mint a kis Manók serényen, összehangoltan, jókedvűen pakoltuk össze a meglepetéseket.
2. Bonyodalom
Lassan indult a pénteki nap, de annál gyorsabban pörögtek az események délután: megnyitó az Auditórium Maximumban, köszöntők, csoportkép, egyetem túra, csoportbeosztás és máris a trénerekkel találtuk magunkat szemben a csoportfoglalkozáson. A pénteki szakmai program az ismerkedéssel telt, leginkább a neveké volt a főszerep, amelyeket a teljesség igénye nélkül egy rövid történelmi visszatekintésben mutatnánk be a Drága Olvasónak. Egyszer régen, nem is olyan régen egy ’Ágón keresztül vezetett be minket Árpi fejedelem hazánkba, akinek a kedvenc Szakácsa Tejfölös Csiga ragut készített. Ezek után megtanította a Kicsinek, hogy hogyan kell azt Uri módra elfogyasztani. A többieknek Kassa-n csak kacsa jutott, de szerencsére senki sem Harizott meg érte.
Estére a Klinika Moziba fújta össze az embereket a „Tavaszi szél”. Mindig is csodáltuk a vezetőképzők erejét, hogy az ország különböző pontjairól érkező, sokszor egymásnak idegen embereket így összehozza. Jó társaságban, oldott hangulatban együtt harcolhattunk Tibi bácsi pöttyös labdáiért, és énekelhettük a régi nagy slágereket.
3. A cselekmény kibontakozása
Szombat reggel a balladai homály volt kivehető a tekintetekből, de a trénereknek hála hamar „felszakadozott a felhőzet” és rájöttünk, hogy milyen sokszínű társasággal van dolgunk, hiszen nem mindenki csupán kék és (narancs)sárga. Beszélhetnénk hosszasan az Internetről, de inkább lássuk tőmondatokban a délelőtt eseményeit.
Három csoportba osztva dolgoztunk a DEMEK munkatársaival. Szegény lelkész kivételével túléltünk egy atomtámadást. Beszéltünk az előítéletekről. Sokat megtudtunk a függőségekről. Szó esett a másságról. Összességében tanultunk az ezekkel kapcsolatos problémák és előforduló konfliktusok kezeléséről. Szituációs játékban ki is próbálhattuk a tanultakat.
4. Tetőpont
Ebéd után felfedeztük Debrecen belvárosát. Borbás József kalauzolásában még mi „debreceni diákok” is sok érdekességet tudtunk meg a cívis városról. Valószínűleg sokak nevében mondhatjuk, hogy a hétvége egyik legemlékezetesebb pillanata ez után következett: időutazás a nosztalgia villamossal.
Délután a harmadik etapban teszt segítségével megismerhettük saját taktikánkat a konfliktusokban és egészen elmélyedtünk a témában. Ezen kívül említést tettünk a stresszről és annak következményeiről, próbáltunk helyes stressz kezelő technikákat összegyűjteni.
Vacsora után mindenki a Magashegyi Underground koncertre készült, vagy selfie-t készített minden szembejövővel, vagy készülődés közben készített selfie-t. Az utóbbi volt a legjellemzőbb. Ezek után már mondanunk sem kell, hogy a koncert és az este további része is fergeteges hangulatban telt. Így pár nap után visszanézve a képek is erről árulkodnak.
5. Következtetés
A viccet félretéve nagyon hasznos volt ez a hétvége, hiszen nem csupán hozzánk hasonló tevékeny emberekkel ismerkedhettünk meg, hanem az ő tapasztalatikon keresztül rengeteget tanulhattunk és új ötletekkel gazdagodtunk, amelyek hozzájárulnak nem csupán személyes fejlődésünkhöz, de kollégiumi életünk gördülékenyebbé tételéhez is.
6. Ráadás fejezet
Így a végére érve szeretnénk megköszönni Hegedűs Imrének a lehetőséget és bizalmat, Valamint minden résztvevőnek, hogy a legjobb kedvét hozta el magával Debrecenbe. Reméljük, hamarosan találkozunk!
Dóra és Emma